Nézted valaha a gyereket játszani a körhintán?
Hallgattad amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid…
A zene elillan…
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: „Hogy s mint?” Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér te ágyadba fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassitanod kéne.
Ne táncolj oly gyorson.
Az idő rövid…
A zene elillan…
Szoktad mondani gyermekednek „majd inkább holnap” ?
És láttad a rohanásban amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytál kihülni a
Barátságot, mert nem volt
Időd felhivni h annyit mondj „Szia!”
Lassitanod kéne…
Ne táncolj oly gyorsan…
Az idő rövid…
A zene elillan…
Mikor oly gyorsan szaladsz h valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz és aggódsz,
Olyan ez mint egy kibontatlan ajándék…Melyet eldobsz.
Az élet nem versenyfutás,
Lassíts, ne szaladj olya gyorsan
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
