FankaDeli : 999-szer

Intro:
Kilencszáz... Kilencven... Kilencszer... ejjj... De még egyszer nem fogom...
999-szer szoptam be... ejjj... De még egyszer nem fogom az életbe...

Verse 1.:
Az oviban még menő voltam,
mikor Klárika néni kiadta a parancsot: -Fiúk, irány pisilni!,
délután kis szunya, uzsonnára túrókrémes kenyér,
max. annyi volt, hogy nem ér,
mert a fogó még én vagyok,
persze a homokozó mögött egy lány mutogatta a punciját,
én futottam, hoztam a sok kuncsaftját,
aztán feleztük a sütit,
szóval kajak stirci csávó volt a pici Fanka,
de aztán szopi az általános suli,
utáltam frankón, mert rövid volt a hajam, és mindenki azt mondta:
-Mivan kopasz? -Hey, baszki, miért szopatsz? Nem tettem semmit!,
persze mikor ütöttem,én buktam be,
Mi a fene ez a szívás? -kérdőn néztem apura,
ő csak adott egy pacsit, és kacsintott anyura,
aztán nyolcadikban odaállt a legfullosabb csajszi és mondta,
hogyha kell neki valaki, az egyedül a Feri,
hey, hey, fennakadtak a szemek,
legalább egyszer taroltam, gimibe befaroltam,
az kircsi volt nem vitás...
De harmadik végén lépés, sok pia, sok tépés,
nincs kérdés, azt hittem, mindenre tudom a választ,
a nagy faszt, kiakaszt a sok buktató, aminek bedőltem,
a kávékat sorban lefőztem, egyiket a másik után,
amin sírtam, mára nevetek,
és mosolyogva suttogom: -Baszki Fanka, beszoptad,
nincs ezen mit szépíteni, a pénzt, a nőket, a barátokat: mindent,
összetévesztetted az Ördöggel az Istent...
(Na... az Ördöggel az Istent!)

Refrén:
999-szer szoptam be,
de még egyszer nem fogom az életbe,
mert az 1000-dik a halál, bár már az sem izgat,
a lényeg,hogy Te itt vagy!
999-szer szoptam be,
de még egyszer nem fogom az életbe,
mert az 1000-dik a halál, bár már az sem izgat,
a lényeg,hogy Te itt vagy!


Verse 2.:
A pénzemet lehúzták, de annyit, hogy elsírnád magad, ha tudnád,
a Volvo-mat csak álmomban láttam, a csajokról meg ne is beszéljünk,
mert a szívem helyén egy baszott nagy szikla feszeng,
ja, és a jampecek széles e határon, akik nyomják a habisztit,
ezerszer adtam a szavam, meg persze ők is, aztán lestem,
hogy a kessen múlik minden, alapszabály!
Fanka, baszki, nem figyelsz?!,
Szóljon már neki valaki!,
De már késő, itt a késő, üss vagy fuss,
de mikor csak a homlokom ráncolom, és szomorúan tekintek a legmocskosabb rohadék szemébe,
persze, ő be van baszva, és csak kérve fordulhatok Istenhez, hogy ebből a fosból húzzon ki,
tiszta krimi,
komolyan, ez valami szopatás?,
azt hiszem, életfogytiglani kandi kamera,
pedig nem vagyok politikus, se Pamela Anderson, akkor meg mi szükség van erre?
vagy takarodj, vagy lőjj fejbe!,
de uncsi már a műsor, és már nem szépít a műsör, se egy cida a színpad mögött,
valaki belelökött megint a slamasztikába,
pedig végig a karom ki volt tárva!,
Magad baszod át azzal, hogy persze, Fanka kezdte,
mert a frankót te is tudod, öcskös, illeve nagymenő, bocsánat!,
de hogy van feneke minden pohárnak,
és van saját Istene és Ördöge a világ minden korának,
úgy fogok majd megtisztulni, ha eljön az esőillatú vasárnap,
és a szemem behunyva átadom magam az angyalok mámorítóan kápráztató dalának...
(...na...)

Refrén:
999-szer szoptam be,
de még egyszer nem fogom az életbe,
mert az 1000-dik a halál, bár már az sem izgat,
a lényeg,hogy Te itt vagy!
999-szer szoptam be,
de még egyszer nem fogom az életbe,
mert az 1000-dik a halál, bár már az sem izgat,
a lényeg,hogy Te itt vagy...!


Verse 3.:
...a lényeg, hogy Te ittvagy, és hogy meddig, az sem érdekel,
tudom, majd lelépsz, és tekintek a hűlt helyedre,
össze van ez a világ keveredve, vagy csak elnéztem a szabálykönyvet?,
pedig láttam jópár könnyet, szóval valószínűleg nem vagyok egyedül,
ami fontos, hogy tőlem ne várj semmit, se jót, se rosszat,
én csak vagyok, voltam, aztán meglátjuk, hogy leszek-e,
a csajok feneke és akiket szeretek, ami számomra értékkel bír,
persze biztos millió arc sokkal jobb szöveget ír,
de te most mégis engem hallgatsz,
és ez valahogy, még ha nem is tudok róla,
olyan fura, olyan jó érzés, mint amikor megtapsolnak,
jobb, mint a legtisztább kokain,
jobb, mint amikor rajta vagy két bomba gádzsi fogain,
vagy mikor süt a nap odakinn és bömböl Mc Gőz a kocsiból,
kaptam a tutiból és a szopiból, bőven mindkettőből,
talán túl sokat, hogy a mérleg meg ne boruljon,
és hát ha ez van, akkor nincs mit tenni,
beinteni nem tudnék, csak magamnak,
hogy mindig hibázok, és látod, most is magammal vitázok...
(...hey...)

Refrén:
999-szer szoptam be,
de még egyszer nem fogom az életbe,
mert az 1000-dik a halál, bár már az sem izgat,
a lényeg,hogy Te itt vagy!
999-szer szoptam be,
de még egyszer nem fogom az életbe,
mert az 1000-dik a halál, bár már az sem izgat,
a lényeg,hogy Te itt vagy...!

FankaDeli - A legőszintébb dal

Refrén:
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...


...velem, hogy benyelem a mindennapos gondokat,
és valami aberrált pornó helyett egy darab papíron élem ki magamat,
hiszen én is csak egy szavazat vagyok a bunda háttér mögött,
egy lökött kölyök, akit felnevelt anyu és apu - Őket szeretem a legjobban,
Kecskeméten, lennt a téren kitaláltam: rapzene lesz,
csajokra full hessz, és azt gondoltam, hogy igaz ami, ami ömlik Amcsiból,
hogy ha sztár vagy akkor kapcsiból
fényesre cidáznak, körülötted a leszbik pináznak,
de aztán levágtam a bérelt fuxokat, a bérelt verdákat,
bár ennél a közönség méggázabb,
Magyarországon a rap velem együtt nőtt fel,
csak az a baj, hogy Dawn-kóros és hikomat,
szóval megbaszhatom a hip-hop-omat,
reggel, mikor álló fasszal kelek,
tévé bekapcs, csipa a szemben,
aztán velem szemben olyan emberek érvényesülnek,
akiket minden rosszindulat nélkül ízekre szabdalnék,
Ricsi majd intézi a többit,
fizetek még egy környit, aztán takarodok aludni,
mert régen nem forr már a vérem,
Rambó helyett már csak Pumukli Fanka a negyedikről,
a romantikus tahó,
akinél többet ér az adott szó,
mint a papír -
aminek maximum a seggem örül,
körülöttem mindenki megőrül,
csak én vagyok normális -
- mikor felveszem a bőrsapkám és véresre verlek,
te kéred, hogy tedd meg,
de a szögeket ma kihagyom:
a jussod a bőrszivarom,
na meg persze a szimatom,
hogy fél órája még mással basztál,
morálisan kasztrál a médiumok hullámhossza,
amíg arat Gőzy mulatója,
FankaDelinek elég egy kocsma,
csak legyen sör meg mézes,
a puncid sem olyan édes már, mint hajdanán a gimiben,
erre pontosan emlékszem, mikor tinire iszom magam,
a hajam furán áll fullcapemtől,
de amúgysem vagyok a legszebb srác az utcából,
a szavak tengerén át nekem a heroin a rapmámor,
mikor a srácok bemindenezve megérkeznek az eltávról,
ilyen az élet: egy baszott kemény konzol,
csak nehogy eltörjék a joysticked,
és amíg nincs egy parányi reményed,
amiben higgyj, ami utat mutat kifelé a ganéból,
amíg nem fogadod el magad minden piti, gyarló, mocskos hibáddal együtt,
amíg nem érted meg, hogy a gondolat ugyanannyi, mint a tett,
addig hiába vet fel a pénz, addig hiába komáznak a gádzsik, vagy nyalnak a fickók,
addig hiába mondod, csak vicc volt - tényleg megtennéd,
addig hiába nyelsz és hiába úszod meg a stiklit,
tökmindegy,
mert nincs mit magaddal vinned, ha csak a lelked utazik tovább, mint a mesében,
legalábbis remélem, hogy nem csak ennyi az egész,
mikor tőlem elmész, és átgondolom, milyen szánalmas is
pár lapka hasis,
meg az üveg bor - ilyen ez a kor,
ilyenek a barátaim, ilyen talán az igazi énem,
hogy ha én nem, akkor más úgyis megteszi,
mindent ki kell próbálni!,
hozzatok spurit, füvet, kokaint, spiccet,
meg leitatott serdülő lányokat,
aki snitt után húsz év múlva valami lepukkant lebujban tárogat,
sajna láttam már pár olyat,
a statisztika hiába közöl számokat,
mindenki rejteget egy kulcsot és hozzá egy ládikát,
nincs kivétel, és hiába mondasz el pár imát,
az nem változtat semmin,
végighúzom a kulcsom a Mercin,
kezemben Molotov tábornok,
a rendőrre rámorgok,
mögöttem százharminc-ezer magyar,
nem is fogod fel, hogy ez a kattos költő most mit hadar:
éppen ez a probléma,
talán még ma vagy majd holnap fellázadnak az érzések,
és az erő,ami utat fúr majd az ép észnek,
bár a tervek már épp készek
elfolytani a szabadságot teljesen,
és amikor a harmadik politikust is hólapáttal szétverem,
akkor esik le a lényeg: -Feri, bazdmeg, nézd meg,
a gyűlölet csak gyűlöletet szül...
-bár szerintem aki kussol és ül,
ugyanolyan hibás, azzal nyugtatja magát, hogy nincs más,
közben elfogyott az italom, és a magasröptű gondolatokat elhagyom,
a saját dolgaimmal kéne törődnöm, hogy miért rugdos a földön a flusztráltság meg az alattomos tudat,
hogy ha utat akarok magam előtt akkor taposnom kell az arcodat egészen mélyre,
és hogy nincs egy lány akiben megbíznék egy ezred pillanatra,
aki, ha velem itt maradna, elegek lennénk ketten egyedül a Földön,
manapság néha öt nőm is akad,
de ez olyan, mint valami gyomorforgató falat,
egy falat mindig lebontok, de ezzel egy újat emelek,
saját magam rabja vagyok (vagyok) : ez öngyilkos diagnózis,
orvosság rá csak a fejemben létezik,
tudod, mikor némelyik csatornán látod a klasszikus modelljét a boldogságnak,
a gyerekek a kertben bunkert ásnak,
fehér kerítés, kutya, macska,
de a postás az anyukát ugyanúgy megbassza,
sajnos már az ábrándok is homályosak, mint a kokós csaj a pornóban,
Nc wear pólóban ,
ezen a helyen,
ahol a romantikus álmoknál még a magyar foci is jobban izgat,
az agyam néha kihagy,
pedig szemtelenül fiatal vagyok - állítólag,
és nekem számít hogy vagy...
- és nekem számít hogy vagy... -


Refrén:
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt...
Ez a legőszintébb dal, amit valaha hallottál,
bár legek nincsenek, csak verziók, Te is mit szólnál,
ha életed művét, mint egy csikket, elnyomnák a gecibe,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt,
ezeregy decibel meg éjszakai mese ami teszi ezt,
ami teszi ezt,
jó,
ami teszi ezt...

FankaDeli : A remény szikrája (feat. Mc Gőz)

Gőzy:
Te csak azt látod, hogy Gőzy megint jókedvű és reppel,
de én is ember vagyok, haver,
van szívem, csak az élet megtanított arra, hogy takard el,
ne mutasd, mit érzel,
ne lássák, ha vérzel,
néha a színpad mögött parázok, hogy jó legyen a show,
és imádkozom, hogy ne ez legyen az utolsó
alkalom,
ha kell, a barátokért a fél karom,
de a családomért az életemet odaadom,
a szövegemben én vagyok meg az életem,
minek hazudjak nektek?,
hiszen ismertek
rengetegen,
felejthetetlen élményekkel gazdagabban
azzal, hogy nyolc éve kezemben mikrofon van,
de sok barát és sok csaj ráment arra, ahogy élek,
van olyan is, aki megérti, mit jelent az, hogy ha partyban otthon maradni nem tudok, érted?,
a srácok velem mondják a szöveget,
ez elől, még ha akarnék sem szökhetek...

Refrén:
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...

Fanka:
Van, aki átölelne, van, aki meg ontaná a belemet,
a kérdésre nincs felelet,
csak nézek ki a fejemből,
körülöttem minden összedől,
inkább iszok még rá,
itt a Fanka, tessék: nézz rá,
szerinted érdekel, hogy az ember egy féreg,
százmilliók félnek,
én csak töltöm a poharam,
igen, most vagy soha,
fiatal gondolat átjárta lelkemet,
tudod, amiről azt mondják:
hogy megszül, majd eltemet,
vállalom minden tettemet
Isten és a világ előtt,
és amíg agyamból a velőt
nem rágják ki a kukacok,
nem vallok kudarcot,
az én hibáim csak olyanok, mint harcban a tarackok,
nyomok egy barackot,
újra nevetünk egyszerre,
máshogy is lehetne,
de sajnos van három nagy stiklim:
soha be nem gyógyuló,
talán pont így jó,
három kereszt, aminek a súlya alatt félek,
egy, hogy élek,
plussz gondolkodom és érzek,
nem vagyok félszeg,
pusztán csak elszúrtam,
és van, ami nem változik,
ami fojtogat, de mégsem öl meg,
olyan, mint egy láthatatlan seb, egy titkos játszótárs...
...de sajnos nem vagyok ovis,
van pia, van por is,
és ha jön az édes álom,
ahogyan újra látom:
ezerkarátos mámor,
mellettem Ámor,
de Isten visszaszámol,
és mire megfognám a kezed,
egész testem remeg,
pupillám tágra nyílik,
tekintetemtől koptatott plafonom köszönt ismét,
el sem hinnéd,
hogy majd' minden porcikám mélyén a fájdalom,
magam nem áltatom,
mintha száz karom
tépné húsom csontomig,
mindenki megbotlik,
de aztán fut tovább:
rohannék hozzád én is,
de egy életem, egy esélyem eljátszottam mégis...

Refrén:
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...
Keveset éltem, de ezerszer haltam,
mindenre szartam,
de bánkódni kár már,
jól tudtam: baj van,
és mégis táplál
a remény szikrája még mindig átjár...

FankaDeli : Aranylövés

Na. (hey..) (F-A...) F-A-N-K-A (..N-K-A..)
Ismeritek a dörgést. (Nah...)
Valaki... (Ismeritek a dörgést)
...kimondja az igazságot (remélem ismeritek a dörgést)
Kap egy törlést Na. (Nah)
Valaki kimonja az igazságot kap egy törlást (Del-a...)
Érted? (Nah..) Figyelj! (Ah..)

Átlagos történet
egy srác meg egy mikorofon.
Agyam helyén papir,
szivem helyén metronóm.
Én igy nyomom. (Yoo!..)
Meg a haverok is igy nyomják.
Nem ismerem a kottát,
de nem is vagyok zenész.
Vágod már? A csajodé a pálott száj.
A tiéd a pálott láb.
Beszólsz, hogy Mutherfuck F-A-N-K-A!
Sok helyen lenyomták a számom,
van kapcsolatom Pécsen és Fehérváron.
Mit akarsz Te töllem? Mit akarok én tölled?
Lehet bármi felöllem, a haverok már eldöltek.
Sok volt a jóbol már, sok szartol és sok kontár.
Ha hozzánk stoppolnál maradsz az út szélén.
Manapság túl félénk a rendőr és merész a tróger.
A szakma is be van szarva,
hogy csak tini szoba falán Fanka poszter.
A lemezeitekre dózer, aztán tarol a deficit,
utánna meg Fankát késelik picit. (Nah...)

Reflén:
Sült krumpli kólával,
Kártell a Zoltánnal,
Maya Gold Durvánnyal,
mert ilyen a lelkem.
A lelkem már eladtam
Jó drágán. Érted már?
Írok egy ügynöklistát,
aztán a gépem száll.
Kolumbia, kokain,
pornószárok fogain
landol a Ferike,
de Te se hagyd ennyibe!
Szólj be a pultosnak,
Rugd le a mosdót és
törd be a tükröt is.
Nyomd az aranylövést!

Kifogtam Amerikát,
abbol is a legjavát.
Pár dagi néger fiút,
meg egy Jacko pólós kisbabát,
na és egy öt hetest,
hogy eljussak haza
a kúton adjak egy ötezrest.
Aki nem Diesel, haljon éhen!
Montírozzák a képem.
Feszes a címoldal
Fanka Feri, mint egy zoral
modell, az orrom egyenes.
Mellettem cicák,
minden mell rendben.
Hogy ne volna.
A grafikus gyerek egész éjjel tolta
a melót. Utána a főnök lányát.
Ami ugye nem jelent hátrányt,
de ha eladásirekordot akarsz,
nézd be Tatabányát.
azon belül is a Siskát.
Aki nem fordul ki, mint Rocco.
Neki csak a bula a zorkó.
Ilyen a rap. Egy egoista műfaj.
De legalább nekünk nem kell
Műfasz, meg műhaj.
Elég egy Mic.
Aztán átpofázunk egy estét,
egy délutánt, egy reggelt.
Remélem a Hiphop.hu fórumon
már mindenki regelt! (Nah...Nah...)

Ref.

Ismeritek a dörgést.
Ha valaki kimondja az igazságot
kap egy törlést. Az élet, mint egy Windows.
Feltörném, de béna vagyok.
Pár öltés mindent rendbe kap,
hiszen Feri nem hekker.
Csak egy-két katt,
és néha fura dolgokat találsz
Apukád könyvtárában,
ha mindíg érdekes fileokat látsz
ne hívd egyből a tv ügyvédjét,
mert baszott sok lesz a szobafogság.
Én már nem örülök annak,
ha szóbahozzák a rap-et.
Mert leégedtek minket mindenhol
ahol csak lehetett.
Ennyi ezért egyik országban sem kellett
ahoz, hogy észbekapjon a brigád.
Hogy ennyi tírpák között egymást sem érdemes abálni.
Mire büszke Magyarország?
Hortobágy, meg szalámi, rántotta strucc tojásból,
meg minden nap valami újabb akárki.
Aki alakít a TV-ben. Formálja az izlésed.
Közben meg, ha nincs késed vagy cashed.
Parafuck kell a diszkóba.
Minden nap vagy tíz oldal szöveg érik meg a fejemben.
Nekem kellemetlen!

FankaDeli : Az én mozim

Intro:
(Yoo, yoo... Az én mozim... Beat Support... Na... Az én mozim... Beat Support...
Hey, Beat Support... F-a-n-k-a... Yoo... Beat Support...)
Beat Support... Az én mozim...

Verse 1.:
Ahogy a filmekben nincsen büdös láb, se szőrös segg,
és a mintacsalád fiának minden dolgozata ötös lett,
ahogy a nagymama képben van, és a nagypapa még mindig él,
ahogy az emberek a dolgukat teszik, és pont azér'
olyan fura, mert tudod, mire számíthatsz:
ha horror, akkor vér lesz, ha besúgó, nem kérdez,
a királylányt megmentik, amíg zenél, addig élhet,
még lusta dikk',
akár a századik szerelmes történet,
-Hé, szuperhős, ezt a szemetet öld még meg,
aztán vége a mozinak, kukorica éjjel a fogad között,
azt hiszed, valami beköltözött a gondolataid helyére a tudatod társaként,
bár a film nem sokat ér, de volt benne valami üzenet,
amiben talán még az alkotók sem üzletet láttak,
hanem érvényesült a szó, amit elfeledtünk régen,
igen, a művészet,
persze, senki nem szól a bűvésznek, hogy ismerjük a trükköt,
mert akkor túl sokan láthatnák a tükröt, és magukat benne,
az a világ vége lenne,
az én mozim, ha menne, az a világ vége lenne,
yoo,
az én mozim, ha menne, az a világ vége lenne...

Refrén:
Abban a sok filmben minden olyan más,
számomra kérdéses ott a sok állítás,
de az én mozim, ha látnád,
biztos levágnád,
a szabadságod nem más, csak a zárkád...
Abban a sok filmben minden olyan más,
számomra kérdéses ott a sok állítás,
de az én mozim, ha látnád,
biztos levágnád,
a szabadságod nem más, csak a zárkád...

Verse 2.:
Az én mozim nem dráma, csak egyszerűen a valóság,
van benne sok majomság,
meg szex, meg drog, meg rapzene,
mielőtt a sok okos elkezdene ugatni, nézd meg,
utána meg Istent kérd meg, hogy ne lehess szereplő Fanka filmjében,
én mindig itt éltem köztetek, és figyeltem a rációkat és összefüggéseket,
melyek szerint általában az élet beint,
aztán marad neked a tölcsér,
persze, amíg van, addig költsél,
de egy szarházi pöcsnél Te is légy okosabb!,
nem azért, mert a hurok egyre szorosabb: az csak hatásvadász duma,
akár Japán vagy Kuba,
a képzeletemben egzotikus képek cikáznak, eltépnek,
de visszapattannak koponyám faláról,
az én mozim lehangoló optimista,
de reményt ad, ha pesszimista vagy,
mint egy meszesedett agy, a mai világ nem emlékszik a szabályokra,
és az értelmesekre úgy néz, mint valami fura zarándokra,
akit koholt vádak alapján bekaszniz,
mint valami hagyományos parasztíz a számban,
igen, ez az én mozim ebben a számban,
a forgatókönyvből pici szösszenet,
nem azért, hogy ötletet adjak másnak,
mert úgyis ellopják azt is,
még ha szar is,
meg ez amúgy is ingyen van, amire uszul a nép,
néha az Isten is vétkes, a Gonosz sem ok nélkül tép szét,
yoo,
ez az én mozim (F-a-n-k-a, hey, hey),
na, na...

Refrén:
Abban a sok filmben minden olyan más,
számomra kérdéses ott a sok állítás,
de az én mozim, ha látnád,
biztos levágnád,
a szabadságod nem más, csak a zárkád...
Abban a sok filmben minden olyan más,
számomra kérdéses ott a sok állítás,
de az én mozim, ha látnád,
biztos levágnád,
a szabadságod nem más, csak a zárkád...

Verse 3.:
Az én mozim bezárna, ha a cenzúrán múlna,
de az én mozim, ha rajtam múlna, kötelező volna,
hogyha betöltötted a tizennyolcat, vagy inkább a tizenhatot,
hiszen túl sok tini halott, mert nem hallott a világról,
amíg nézte a tévét, elkerülte a lexikális tudás,
csupán az ösztönre számíthat, az pedig szopás utcanyelven szólva,
de mondhatom úgy is, hogy Mr. Műmájer, Te is értsd,
szociálisan labilis függő,
persze, mint a küllő a felnin,
vagy a szöszi baba a jetski-n,
vagy a meséből Merlin,
aztán reklám, és pont csörög a telefon, hogy kapcsolj a másik csatira,
ott pont engem vesznek palira, amiért előkapom a késem,
az álláspontom a hasfalukba vésem,
piros 18 a sarokban,
pici weed virít a bagóban,
ez az egy a jó a mai napomban,
a meztelen ribancok halomban, csupán ennyi van a talonban?,
de legalább nincs híradó, ami olyan, mint valami misztikus kirakó,
amiből ha leszűröd a lényeget, minimum zseni vagy,
csak hogy egy zseni agy erről tudomást vehet,
hiszen a képet nézi, nem érdekli a keret,
a körítés nem vezeti tévútra, mint két kurva, aki csak téged akar mindenáron,
az én mozimban mindez csak egy ócska, részeg álom,
yoo,
az én mozimban mindez csak egy ócska, részeg álom...
Hey, na, F-a-n-k-a, Beat Support, az én mozim,
(...itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim, itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim),
Artos Csaba, Geri Skillz, Night Child, na, na...
(itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim, itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim...)

Refrén:
Abban a sok filmben minden olyan más,
számomra kérdéses ott a sok állítás,
de az én mozim, ha látnád,
biztos levágnád,
a szabadságod nem más, csak a zárkád...
Abban a sok filmben minden olyan más,
számomra kérdéses ott a sok állítás,
de az én mozim, ha látnád,
biztos levágnád,
a szabadságod nem más, csak a zárkád...

Outro:
Itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim,
itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim,
itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim,
itt nincsen limuzin, csak tele az Uzim...

FankaDeli : Betondzsungel Jazz

(Hey, hey, yo, hey, na...)
Kettő, három, betonsivatag a láthatáron,
Istenem, mért jöttem közétek, régen bánom,
Fuck you!, a hátam mögött vízhangzó kánon,
az utat elállom, vagy inkább- vagy inkább építem,
egyfal mind befal minden ütemet, N, mint Neo,
jött, hogy leoltson, akár a K.O.,
akár korhatáros, kóla harminc, elmúltál harminc,
baszhat az ország kéj...,
szerinted mit kapsz a munkádért?
kedvenc szavaim a dráma, a remény, és a halál,
nem érted? nagy kár,
minden city felzabál ugyanúgy,
hogy nagyot álmodj, még nagyobbat szarjanak rád,
hajbakapnánk minden Forinton,
ha lenne egy baszott nagy porszívóm, tisztogatnék szorgosan,
nem ahogy az amcsik, csak okosan,
FankaFeri nem nagy kan,
de a töke fullon van
attól amit lát:
tini kurvák, öreg, bitang perverzek,
én meg családot tervezzek?,
de mire végére érsz a lemeznek,
eszedbe se jut a jövő,
szavakat sző most Ferkó,
ha célbaérnek, akár a köpőcső:
méreggel teli mondatok,
egyszer a faszomba, mindent ott hagyok,
mit érdekel, hol alszok,
a lényeg, hogy hol ébredek,
néha úgy érzem, kémlegyek
rögzítik életem,
zsigereim szorítja sarokba a félelem,
aztán nyelek: én mindig ilyen leszek,
mindegy, hogy pesti ribanc vagy kecsói lotyó,
ha bő a nyála, ma estére pont jó,
mindegy, hogy pálinka vagy Jim Beam,
amíg az húgod rajta van a dzsingin,
az öcséd meg a spangán,
aztán fordítva:
sokszor ébredek ordítva,
izzadságban tálalva,
hogy faljon fel az éjszaka,
eleinte azt hittem, hogy ha nem mész haza,
boldog leszek,
de a tapasztalat szerint egyedül szeretek elmerülni a szarral teli gödörben,
az Ördöggel szerződést kötöttem,
mindig itt figyel mögöttem...

Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yoo...)

Jelek az utcából, jelek a telepből,
tudom, hogy szemtől-szembe' még nem láttad a sorsot,
Julika, kérek még két korsót,
csináljunk egy road-showt,
szarom a kultúrát telibe:
mit szólnál, ha eltaposnák a gecibe
Legőszintébb dalod?,
hallod cigány, hallod magyar, hallod kínai,
Vitray sem nyomja örökké,
ahogy egyre több tabi kell, hogy pörögjél,
beposhadt a levegő tudatodba',
légy büszke a romhalomra,
mit az ősök hagytak nagy mellénnyel,
négy kerékkel alattam,
mégse haladtam sehova,
bassza meg a jehova,
meg Krisna,
fejemen harisnya,
dobd a lét, a két társam bár kezdő, de bevállalós,
durvábban szed szét, mint egy megrögzött anyós,
Feri inkább pimasz, nem tréfás, mint Hajós,
de legfőképpen nem új srác a dühöngőben,
mint egy porhanyós tinipunci,
az asztalomnál a Mojzi, a Szári, a Szabi, a Kuksi, a Tété, a Dzsuci, meg a Kojsz,
haver, betojsz
a style-tól,
nevetsz: nekem mindegy, de kurvára,
viszem a csajom szobára,
aztán valami lesz, (yoo),
F-A-N-K-A, Betondzsungel Jazz,
valami úgyis lesz,
F-A-N-K-A, Betondzsungel Jazz...
(valami lesz... hey,hey...)

Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)

FankaDeli : Dráma, kevés humorral

Verse1

Csak egy romantikus tahó
Egy pali a sok közül
egy saját kis sztorival
a világ elől menekül
Persze volt, hogy remekül mentek a dolgok
gondoltan egy bort kibontok
Felhívtalak, te átjöttél, szeretkeztünk hajnalig
de nem mondtam, hogy maradj itt
hagytalak, és te mint az ördög sugallma szálltál tovább
A haverok jöttek-mentek
magam mögött hagytam ezer komát
Az élet lovát azt hittem betöröm
hisz' ki, ha én nem?
Mára kétlem, hogy egyáltalán meglelem az istállót
engem senki nem is tápolt
csúfoltak, és lenéztek
Mára ez nem érdek
de emlékem temérdek
és nem ismerek szemérmet
Az elméletem egyszerű
a szavak halmaza eszköz
de az érték a tett
Mindegy hogy, ki mit mond, ami meggyőz
Ait látok, és sajnos nem amit érzek
Mögöttem rémek
ha éjfélt üt az óra
Kopott lámpám árnyékában
mintha hangod újra szólna
de a tapasztalat fonja, csorbítja a jövő fényét
Mindenki kapott sok élményt
Sok milliárd történet, bennem furcsa érzést kelt
Az éjszaka gyermeke, sokáig gondoltam én vagyok
ha majd meghalok, követem az angyalokat
de rájöttem, hogy maradnom kell
megélnem a holnapokat, tegnappá varázsolva
E vég nélküli betondzsungelben
saját magam kezét fogva
lopva egy pillanatnyi csendet
ami megment éjről-éjre
Félve járni köztetek
fejemben öngyilkos ötletek
a rettegés körbevett
cikázva zsigereimben. Sokszor előre ment
villámként a tudat
hogy a múltat, amíg magam előtt gurítom utamon
nem hagy repülni, ahogyan álmomban
Amit keresek, lehet túl távol van
pedig fejemben felmázoltan, alapvető szabályok
Hogyha arra járok, ne felejtsek figyelni
egy toll, egy zene, meg egy cetli, és leesik a lényeg
Körülőttem a lények, barátok, ti pedig gyermekeim
hiszen magam fia nem lehetek
Először nevetek, hogy nem érted
de te kérted, hogy mondjam el
Az éjszaka kölyke te vagy
és én állok mögötte, maga az éj
de nem kell, hogy félj, nem bántalak
Úgyis majd rámszakad a hajnal
a naptól elfordulok szomorkás arccal
és kivárom az alkonyom
Hiszen sarjaim nem hagyhatom
ez az én kis börtönöm
téged is rabul ejt
Szökni nem tudsz, így marad ez örökkön
örökkön-örökké
Ez az én kis börtnöm
Dráma kevés humorral
így marad ez örökkön

Ref 2X
A végtelen szült engem
Ez éjszaka felnevelt
ébredni nem merek
Pedig meglehet
hogy az emberek
nem is ördögök
de félek, hogy eltemet

Verse 2

Viszem a balhét
Feri bűnbaknak perfekt példány
körülőttem sokszor volt jópár szép lány
Velük jött a szerelem, és az ármány
a vécében márvány
a pénz fura lencse
minden torzító látvány
Mint a cigiben a kátrány
szavaim közt a rímek
melyeket egy dögös bít gyújt meg
és parázslik hajnalig
Azt hittem, nincs semmim
de rájöttem, hogy a Hit és a Becsület
minden akadályt leküzdhet
Bár merre indulsz, bármikor
szard le bárki, bármit szól
A te életed, te éled
én meg az enyém
Mindenkinek ott van a szarv a fején a sorstól
Mikor az ördög receptjébe kóstol a vándor
Ezzel eleinte senki nem számol
a lelkiismeret kezdetben rádszól
aztán a cinkosoddá válik
Hamis kéjjel pártol
százból vagy ezerből
Mindegy halálodik keresed az értelmét a létnek
az éjben a fények
ahogy a minta a teritőn
talán kaphatsz pár tippet Feritől
Ennyitől még nem lesz bajod
csupán kis adagot árulok
De maradj még, hisz pár sarok, és otthon vagy
viszont az élet, nem hagy több időt
Mint egy kinőtt ruha
csupán emlékeket támaszt fel
rettegéssel áraszt el
A sokadik felvonás
Mindig más a bevezető
de ugyanaz a tárgyalás és a befejezés
akár a lefejezés
Nekem az élet nem mesés kirándulás
hanem egy dráma, kevés humorral
Irónikus paródia
Nekem mindegy, hogy kupleráj, vagy a parókia
csak az eredmény nyom a latba
Én sokak szerint sokszor bamba vagyok
közben csak jár az agyam, mint a motor
ami ezer év után, és értéket kotor
a kosz alól, mely mára a megszokot atmoszféra
Mindenki fél a haláltól
ez érthető
A fejed felett, mint a tető
a házon
Pár gondolat, mely megmozgat
valamit, mi talán már elaludt (jo)
mi feladatul ezt kaptuk
egy dráma kevés humorral
mi feladatul ezt kaptuk

FankaDeli : Éjszaka (Original Edit)

Fiatal vagyok, sok dolgot nem vágok,
de tisztán látok, csodára nem várok,
elkezdtem, csináltam: ennyi amit tudok,
hiába löknek el, én úgyis tovább jutok,
ez a negyedik lemez, amin osztom az észt,
profit nem volt, csak nyomtam bele a pénzt,
sokan mellém álltak, és sokan elhagytak,
a VIP-listámon kevesen maradtak,
láttam a mocskot, és láttam a pompát,
nem lesz ebből semmi- sokan mondták,
ó,
nekem mindegy, hogy ezren, vagy százan,
vagy egyetlen ember hallgat Fankát a kocsiában,
remélem érted: nekem a rap az élet,
az éjszakából jövök, és érted beszélek,
nem vagyok nagyképű, csak lazán adom elő,
és nem a karomban, hanem a nyelvemben az erő,
ja,
aki ismer, az tudja, hogy pimasz a Fanka,
és sokszor nem az esze, hanem a farka hajtja,
a béke híve vagyok, mindig nyújtottam a kezem,
de te betámadtál engem- gondolkodj el ezen,
ne velem csatázz, én nem vagyok rá partner,
ha így folytatod, helyettem az élet úgyis elver,
sokszor voltam hülye, de mostanra észhez tértem,
és ha elküldesz engem, azt is megértem,
sokszor őszintén beszéltem: de mindig megbántam-
mást vártam,
talán túl sok filmet láttam...?,
de hiszem és tudom, hogy nem számít semmi,
csak ezen a világon békében boldognak lenni...

Refrén (feat. Anesz):
Ilyen az éjszaka
(...ilyen az éjszaka...)
hajt a vér szava,
(...hajt a vér szava...)
holnap reggelig innen
úgysem mész haza!
Ilyen az éjszaka,
(...ilyen az éjszaka...)
hajt a vér szava,
(...hajt a vér szava...)
holnap reggelig innen
úgysem mész haza!

Lehettem volna hosszú hajú rokker,
lehettem volna dj, ki kever,
de ha az élet nevel,
a rappet veszed fel,
a jófiúnak szopi,
tudod, aki csal: nyer,
jönnek-mennek a trendek,
én csak nézek,
köztük hamar elvérzek,
tegnap még ezt, de holnap már azt,
váltani kell- na persze, egy faszt!,
a raszti most nálam hárompontos dobás,
neked szopás,
de sajna nincs más,
FankaDeli hangja sokadszor mondja:
A sorba ne állj be, butaság volna!,
van eszed, hát használd!,
van szemed, hát láss!,
mert ha nem vigyázol, hamar elás
a nagybetűs Élet,
kerüld el a véget,
okosan csináld,
és álmodj szépet...!

Refrén (feat. Anesz):
Ilyen az éjszaka,
(...ilyen az éjszaka...)
hajt a vér szava,
(...hajt a vér szava...)
holnap reggelig innen
úgysem mész haza!
Ilyen az éjszaka,
(...ilyen az éjszaka...)
hajt a vér szava,
(...hajt a vér szava...)
holnap reggelig innen
úgysem mész haza!

Egyenesen az éjszakából,
FankaDeli,
kettő-duplanulla-három,
Minden Kincsem,
ja...

Refrén (csak Fanka):
Ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza,
ilyen az éjszaka, hajt a vér szava,
holnap reggelig innen úgysem mész haza...

FankaDeli : Ezt most...

Verse 1.:
Minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó,
ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted,
bár nem kérted, de életem része vagy,
mikor a szerencse magamra hagy,
a valóságra eszmélek,
az emlékek mögé nézek,
és Te kacsintasz vissza rám,
minden másodperc árván telik nélküled,
mint egy elhagyott épület,
minden sorom egy újabb gondolatot ültet,
nem értik sokan,
hogy a Feri egyik pillanatban sír,a másikban robban,
az egyik percben szerelmet vall,
a másikban vadállat módra hoztam közétek a balhét, ha tapsoltatok,
akár a szajrét vittem az ágyamba,
plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá: Hogy semmi sem biztos!,
a sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki,
hogy most még itt vagy,
holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem,
egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz,
én válaszként, hogy kellesz,
de ez mindig tovaszáll,
azt hiszem, itt nincs korhatár!,
emlékeim lehet csalfák,
de gyerekként is éreztem,
hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép,
az albumban tucatnyi kép foltozza a sebeket,
persze idővel lepereg a fájdalom,
mint a lábnyom a Holdon,
mégis élteti a végtelent,
gyere velem, nem késhetem le a sorsom!,
az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét,
nem nagy tudomány, csak nézz szét!,
ha velem tartasz, tudnod kell,
hogy meghalok, mikor a Nap felkel,
de este újraéledek,
betonházak árnyékában lépkedek árnyként,
lelkem mindentől megvéd,
szíved mást diktál, mint az elméd,
eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!
(Yo!)
(...eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!... (Kell még! Kell még!...Kell még!))

Refrén:
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...

Verse 2.:
Ismerek egy lányt, egy lányt,
akinek a szemében csillog a szerelem, a szeretet, a lélek és az értelem,
aki együtt örül és fél velem,
aki átölel és megment minden percben,
Feri, a kemény, a nagyokos, mindenkinél mindent jobban tudó,
nála lennék egyedül a hunyó,
neki bevallanám, hogy csak egy krapek vagyok a vadonból,
aki valaha lerombolt mindent a szívében,
minden válasz elől kitértem, de ha ránézek,
megértem a világ minden fájdalmát és örömét,
hogy talán lehet hajnal még újra örök éjszakám horizontján,
bár nem tudhatom, hogy az élet milyen posztot oszt rám,
de küzdök érte, küzdenék, amég van remény,
amég van erőm,
addig vakmerőn kiállnék a Végtelen sarkára,
emlékeznék csillogó hajára, szikrázó szemére, lángoló lelkére, pengeéles eszére,
velem szembe nem volt szemérme, mert a kulcsom kezébe tettem,
minden éjjel meghaltunk, és újjászülettünk mi így ketten ezen a Földön,
ahol szűkös szótáram szavaiból költöm utókorom darabkáit,
elültetem közös erdőnk fáit, hiszen más nem maradt már itt, a kopár világ alkonyán,
ennyit hagyott rá és rám a betondzsungel,
az alkony szült engem, de most hajnal,
gyere, fuss el velem a világ végénél távolabb!,
ahol sorsunk, bár gombolyag, egymásba fonódik,
kérlek, maradj itt velem, amég meg nem halok!,
amég le nem hunyom örökre a szemem,
addig érezzem, hogy a szerelem - ahogy a kezed a kezemben éltet,
majdan, ha eljön az idő, új világot hoz el nekünk,
kérlek, csókolj meg és ölelj át,
mint a fák a mezőt, mint a házak a várost, mint a felhők az eget,
az alkony fia vagyok, és téged, a Hajnal lányát, még csak dobog a szívem, szeretlek!...
(...Az alkony fia vagyok, és téged, Hajnal lányát szeretlek...!)

Refrén:
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...

Verse 3.:
Ismerek egy lányt, akire, ha gondolok, szívemben kést forgatva írom a sorokat,
ujjaimon több tonnás súly,
a lelkem markolat, agyam ravasz, és lő a gondolat,
amíg én a Kojszal meg a Gőzzel söröztem, te valaki mást szoptál,
valaki más élvezett beléd,
kemény szavak ezek, az is kemény, amit tettél,
megetettél, én meg azt hittem, semmi más nem kell, csak egy lány: pont te,
nevetve a világon raktam életem kezedbe,
FankaFeri nem nagy kan, tudja, aki ismer,
FankaFeri nem izmos, tudja, aki ismert,
FankaFeri nem jóképű, tudja, aki látott,
FankaFeri nem is gazdag, ezt is tudják jópáran,
de FankaFeri kiáll azért, akit szeret: remélem érted már!,
tudom, egyetlen percért sem kár, amit él az ember,
hiszen minden ''miért''-nek van ''mert''-je,
és ki más, ha Fanka ne merne beleröhögni a Sors szemébe,
erről szól minden dalom,
valaki engem akart, valakit én akartam,
és most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek,
mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!,
mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!,
mondhatnám, ahogy a haverok: FankaFeri, jól beszoptad!,
mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön,
és ezért rúgtál belém a földön...

Refrén:
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...
Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...